2020.05.22.Sok tudományos kamera érzékelőhűtést használ a hőmérsékletfüggő termikus „sötétáram-zaj”[link] és a forró pixelek hatásának csökkentésére. Egyes kamerák több hűtési módszert is kínálnak a felesleges hő eltávolítására, míg egyes kamerák és képalkotó alkalmazások esetében nincs szükség hűtésre.
Magát a kameraérzékelőt gyakran egy Peltier-elektromos eszköz hűti nulla fok alatti hőmérsékletre, amely a hőt a kamera hőelvezető rendszerébe vezeti. A leggyakoribb hőelvonási módszer a „levegős” vagy „kényszerlevegős” hűtés, ahol egy ventilátor légáramlás segítségével cseréli ki ezt a felesleges hőt a környezeti levegővel. Alternatív megoldásként egyes kamerák folyadékkeringetési rendszert is kínálnak a hő egy tartályba vagy hűtött fürdőbe történő elvezetésére. Ez bizonyos helyzetekben előnyökkel járhat, cserébe a praktikum és a költségek szempontjából.
Szükségem van folyadékhűtésre?
Hűtött kamerák esetében a léghűtés jellemzően a legkényelmesebb megoldás, feltéve, hogy megfelelő légáramlás biztosított a kamera körül, és a helyiség környezeti hőmérséklete nem túl magas. Ez nem igényel további alkatrészeket vagy telepítést, és nincs kiömlés vagy szivárgás veszélye. De két fő helyzet van, amikor a folyadékhűtés elengedhetetlen lehet.
Először is, egyes kamerák esetében a folyadékhűtés alacsonyabb érzékelő-hőmérsékletet tesz lehetővé, ami alacsonyabb sötétáram-zajt eredményez. Ha ezeknél a kameráknál hosszú, több tíz másodperctől percig terjedő expozíciós időre van szükség, a csökkentett zaj jelentős jel-zaj arány és képminőség-javulást eredményezhet.
Másodszor, bár a gyártás során minden erőfeszítést megtesznek a kamera belső ventilátorából származó rezgés minimalizálása érdekében, ez esetenként nagyon érzékeny berendezéseknél problémát jelenthet. Ebben az esetben a folyadékhűtés lehetővé teszi a kamera rezgésmentes telepítését, így a folyadékkeringető rendszer elválasztható az érzékeny berendezésektől.
